Készül az új történetem, a Négy szív.  Hárem és LMBTQ. 

"– Jól van – mondja Manson, amint a pultra teszi a csészét – akkor lelépek. Hívj majd fel, ha hiányzom – pislant felénk, és tudom, hogy rosszul esik neki a látvány.

– Majd én elmegyek – szakítja ki magát a karjaim közül Mia, és nyúl a zsebkendő kupachoz, amit a kanapéra helyeztem. Kifújja az orrát, és kihúzza magát.

– Megzavartalak titeket, váratlanul érkeztem. Majd később visszajövök.

 – Nem mehetsz most el! Manson megy haza, amúgy is dolga van. Igaz?

Felállok én is, Manson hozzám lép és hátulról átkarol. Birtoklóan megsimítja a vállam. Arcomra puszit lehel. Érzem, amint forrón a gerincemhez simul, és megborzongok. A farkam keményen és fájdalmasan rándul, Manson pedig odanyúl és megszorítja. Egy pillanatra eláll a lélegzetem.

– Igaz, nagyon sok dolgom van – mormolja. – Gyorsan felöltözöm, és már itt sem vagyok. Igazán köszönöm a szép éjszakát.

– Mansoooon, engedd el a farkam!

A fattyú.

A feszültség tapintható a levegőben, átkozom magam a helyzet miatt. Megfogom Mia kezét, és magamhoz vonom, puha csókot lehelek a homlokára. Érzem, hogy lassan enged a feszültsége, és én is megnyugszom, amikor nyílik, és jó hangosan záródik a bejárati ajtó. Manson végre lelépett.

– Manson illatod van – nyafogja Mia. – Tényleg nagyon sajnálom, hogy tönkre tettem a napotokat. Nem is mondtad, hogy kapcsolatod van.

– Manson nem annyira fontos, és te soha nem vagy nyűg, itt laksz a szívemben. A legszebb lány voltál az osztályunkban, és talán az egész iskolában. Rajongtam érted, és imádlak ugyanúgy. Tudnod kell!

– De Manson odáig van érted.

– Csak haverok vagyunk, értsd meg.

– Szerintem ő másként gondolja. Láttam a szemét, amikor megérintett. És túl jól ismerlek. Nem szoktad hazahozni a fiúkat.

– Nem ígértem neki semmit – szorítom össze az állkapcsom.

Mia hosszú, barna hajának kamilla illata az orromba árad, közben nézem a napfénytáncolta függönyöket. A padlótól a mennyezetig futó osztott felületű ablakot, a zöld páfrányt a könyvespolc mellett, és a puha perzsaszőnyegeket. És ott van a kedvenc zöld fotelem, melynek a bársony borítása kikopott az évek folyamán, és a párnái folyton gyűröttek a sok használattól. Szellős, tágas, napfényes lakás. Nem az én választásom volt, de olyan szerencsés vagyok. Évek óta ez az otthonom, és Miát bónuszként kaptam mellé. A nagynéném Jule régész, amióta felnőttem, ha teheti a nyári hónapokban ásatásról-ásatásra vonul. Ilyenkor, pedig az egyetemen tanít. Mély hála van a szívemben, amiért felnevelt, és mondhatom imádom. Megadta mindazt, amire szükségem volt, egy percig sem éreztem árvának magam. Mindennek Mia a szerves része. A pólóm már nedves a könnyeitől, de nem bánom, csak tudjam megvigasztalni.

– Ryan – tolja magát hátrébb – terhes vagyok.